A helyszín elemzése a tágabb környezetének viszonylatában

Első lépésben a klasszikus fengshui tanácsadó a felmérendő helyszín (épület, település stb.) elhelyezkedését, összhangját egy nagyobb egész viszonylatában vizsgálja. Célja felderíteni, hogy melyik irányból milyen minőségben érkezik a qi az adott helyre (mint a vizsgálat középpontjához). Legfontosabb felmérni, hogy a ház hol épült: hegytetőn, hegylábnál, hegyoldalon, síkvidéken, pusztaságban, völgyben, víz mellett, víztől körülvéve stb. Ezután a környező hegyvonulatok menetét, alakját, a hegyek felépítését (sziklás, kopár, zöldellő stb.) illetve – ha van – a víz folyási irányát, sodrását, minőségét vizsgálva elemezhető a terepformákban megnyilvánuló qi-áramlás és hatása a közelében élőkre. Minden helynek megvannak a maga előnyei és korlátai, ezáltal a szerepének megfelelően rendezhetjük be. Ezáltal nemcsak könnyebben, de kíméletesebben is kiaknázhatjuk a hely erőforrásait, engedve, hogy megújuljanak és hosszú távon táplálják az ott élőket. Az i.e. 109-91 között írt Shiji (史記 A történetíró feljegyzései) a legjelentősebb ókori kínai történeti munka is beszámol egy olyan esetről, amikor Qin-tartomány hercege felülkerekedett a hely korlátain és a helynek megfelelően aknázta ki annak lehetőségeit:

„A Herceg végigtekintett a környező vidéken, és látta, hogy a föld kimerült, az emberek pedig szegények. Így hát javasolta Nu Gongnak, hogy hagyjanak fel a földműveléssel és térjenek át a kézművességre, a halászatra és a sógyártásra.”

A fengshui elnevezése az i.e. XI. és i.e. III. század között még Xiangdi (相地 A vidék feltérképezése) volt, amely alapvetően öt megfigyelési, elemzési tevékenységet foglalt magába a megfelelő helyszín kiválasztása céljából:

  • Felkutatni a sárkányt (覓龍 Mi Long): A régiek a hegyvonulatok erezetét, lankák redőit az emberi érrendszerrel állították párhuzamba az életadó qi szállítóvezetékeiként. Eleinte hegyereknek ((山脈 shan mai), később pedig sárkányereknek (龍脈 long mai) nevezték. Jól ismerték az egész világot átszelő föld mélyén húzódó tápláló erővonalak jelentőségét is. Lejegyezték, hogy az éltető qi áramlása nyomokat hagy a tájban, amelyet a domborzati viszonyok elemzésével fel lehet fedezni és ki lehet aknázni. Már a Shiji is megemlíti, hogy a nép panaszkodott a kormányra, amiért a Nagy Fal alapjainak felásása során felmetszették a hegyereket.
  • Kitűzni a vacok helyét (点穴 Dian Xue): Elsődleges cél a terepviszonyok és kihasználhatóság alapján a fejlődést hozó qi összegyülemlésére legkedvezőbb hely (ún. sárkányvacok) meghatározása. Ez alapvetően egy hegyekkel körülvett, széltől védett, tápláló víz mellett kialakult terület, ahol a yin és yang egyensúlyban van és amely a legalkalmasabb egy település vagy lakhely kialakítására. Kezdetben csupán vázlatos, később egyre pontosabb és részletesebb fengshui térképek készültek a lehetséges sárkányvackokról és az őket körülvevő domborzati viszonyokról – szemléletes ábrákat találni például a Ming-kori (1368-1644) Dili Renzi Xue Zhi (地理人子須知 Amit minden emberfiának tudni kell a földtudományról) című kézikönyvben.
  • Megvizsgálni a buckákat (察砂 Cha Sha): Ez foglalta magába a környező dombok és a talajviszonyok elemzését az ember, a háziállatok és a termesztett növények védelme és fejlődése céljából. A kedvező talaj ásványi anyagokban gazdag, szilárd, de nem túl kemény. A módszer magába foglalta a földalatti vízáramlások, üregek, illetve zavaros összetételű rétegek keltette káros földsugárzások, erős mágneses mezők felderítését is – ám kézzelfogható módon, talajminták vizsgálatával, nem pedig ingákkal meg pálcákkal. Már az i.e. 130 körülire datált Zhou Li (周禮 Zhou rítusai) című klasszikusban is említik, hogy a talaj tizenkét fajtáját kell ismerni az vidék életfeltételeinek meghatározásához, s a Tu Yi Fa (土宜法 talaj megfelelőségének vizsgálati módszere) segítségével kiaknázhatóak az egyes típusok előnyei.
  • Megfigyelni a vizeket (观水 Guan Shui): Ez nem más, mint a környező vizek, vízáramlások elemzése. Már az i.e. 239-ben összeállított Lü család évkönyvében (鲁氏春秋 Lushi Chunqiu) részletezték a különféle minőségű és jellegű vizek emberi életre és sorsra gyakorolt hatásait. A kedvező víz nyugodtan áramló és tiszta ízű; a heves folyású vagy zavaros vizek betegségeket szülhetnek. Idővel a víz-módszerek is kifinomultabbá váltak, Jiang Dahong mester a Vízsárkány klasszikusa című művében behatóan ismertette a láthatatlan qi és a látható megnyilvánulása, a víz kapcsolatát.
  • Kiválasztani a homlokzati irányt (择向 Zhai Xiang): Kezdetben a déli homlokzatot, északi fekvést tartották kedvezőnek, mert így a hely télen részesülhetett a melengető napfényben, nyáron pedig hűs szellőket kaphatott. Később az épület illetve a telek betájolása jóval kifinomultabbá vált, s a legtöbb mai összetett fengshui módszerben 24 különböző homlokzati/fekvési irányt vesznek számításba.

Tehát a táj feltérképezésének alapvetően ugyanúgy fontos része volt mindig is a fő- és mellékégtájak meghatározása, a rájuk vonatkozó tényezők ismerete. Egy kellően pontos iránytű segítségével, a földfelszíni és földalatti vízáramlások, hegyvonulatok tanulmányozásával határozható meg az éltető qi útvonala (sárkányerek), illetve összegyülemlésének helye (sárkányvacok). A Jin-korban élt Guo Pu (i.sz. 276–324) Temetkezések könyve (葬書 Zangshu) című fengshui alapműve szemléletesen foglalja össze a qi-áramlás és a környező táj viszonyát:

„A klasszikus így szól: A föld formái a qi formái – a környezet eszerint fejlődik. A qi átjárja a földet, folytonos áramlása követi a vidék terepviszonyait, s összegyűlik a terep határánál. A qi kígyózva vonul keletről nyugatra, illetve délről északra. Ezer lábnyira még összetett tájként érzékeljük, száz lábnyira már adott formákként nyilvánul meg. A tájból serked, s a formákban végződik – ez hát a teljes qi.”

Az utolsó sorok olvasata szerint a táj egésze és annak különböző alakzatokban megnyilvánuló részei szerves egészet alkotnak, a qi átjárja azt az egésztől a részekig. Távolról a különböző formákat még összetett tájként látjuk, csak közelebbről szemlélve vehetőek észre sajátosságaik. A megfelelő ismeretek birtokában már a távoli tájak közül is hatékonyan választhatjuk ki leendő otthonunk helyét. Hiszen a házunk nem kiragadottan létezik a környezetéből, hanem annak részeként – ezért fontos, hogy harmonikusan illeszkedjen bele. Nem szabad elfeledni, hogy a természet, a táj előbb létezett, mint az épület, így helyesebb az épületen alakítani, és nem a tájat az idomítani épülethez (erdőpusztítások, élettel teli tavak lecsapolása, a térséget tápláló folyók elterelése stb. által). A természettel összhangban és nem annak uralmára törekedve ildomos cselekednünk. A természetet tanulmányozva felismerhetjük, hogy az egységes egészként működik, nem független részeiben, mint az emberiség. Megvannak az időjárással, a Nap és a Hold mozgásával, valamint az egész világegyetemmel összhangban működő törvényei, amellyel ellenkezni hiábavaló.

Őseink példája bizonyítja, hogy a természet kincseinek megbecsülése virágzó kultúrákat eredményezett (pl. Hellász, Róma, Mezopotámia, Kína, India, Egyiptom, Mississippi, Közép-Amerika). Mind hegyek védelmében, életadó forrásoknál és vízfolyások mellett alakultak ki, s úgy fejlődtek, hogy közben a szükségesnél jobban nem használták ki maguk körül a vidéket. Még Japán szigetének fontos városai is megfeleltek ennek az ésszerű alapelvnek. A hegyek a Föld csontjai, szilárdan oltalmaznak az időjárás viszontagságaitól, erdeik ellátnak élelemmel és erőforrásokkal. Víz nélkül nem lenne élet – egyúttal össze is köti a távoli civilizációkat, a kereskedelem közvetítője ősidőktől kezdve. Guo Pu így ír a hegy és a víz kedvező feltételeiről a már idézett művében:

„A klasszikus így szól:
Ahol a hegyek felsorakoznak,
a vizek (körforgásukban) visszatérnek,
ott nemes, hosszú élet s jólét vár.
Ahol a hegyek gátlóak, a vizek pedig sodróak,
ott elragadják a királyt, kivégzik a herceget.”

Persze nincs mindig lehetőségünk a természetben megválasztani a megfelelő helyet az építkezésre, mert a legtöbben városban élünk, ahol a már jelenlévő épületek és szigorú szabályok korlátozzák a lehetőségeinket. A tájra és a környezetre vonatkozó alapelvek azonban ott is érvényesek, csak a természetes hegyeket és vizeket mesterségesen emelt épületek, terek és utak testesítik meg. A települések szintjén ligetek, parkok, otthonunk szintjén kertek kialakítására mindig van lehetőség, így valódi életet vihetünk a környezetünkbe. Az éltető erőt magától értetődően a természetes formák közvetítik a leghatékonyabban, bennük gyűlik össze legkönnyebben.