„Élet és halál a sors kezében vannak,
Vagyon és rang az Égben fogannak.”

– Konfúciusz: Beszélgetések és mondások /Őri Sándor fordítása/

Valójában a Négy Pilléres Sorselemzés nem nevezhető igazán asztrológiának, hiszen nem különféle csillagokat, csillagképeket vesz figyelembe, hanem a Nap (illetve a Hold) és a Föld kapcsolatán, valamint a Föld tengelyforgásán alapul. A módszer gyökerei a kínai időszámítás hajnaláig nyúlnak vissza, de igazoltan legalább a Tavasz és Ősz korszakig (i.e. 770-476). Számos ősi munka elveszett, bár igen régi konfuciánus és taoista művek gyakran utalnak arra, mennyire fontos az egyén sorsának megismerése (pl. Konfúciusz mondotta: „Aki nem érti meg a sorsot, nem válhat nemes emberré.”).

Az alábbi alkalmazás segítségével meghatározható az adott időpontot jellemző négy pillér:

A Négy Pillér módszer legkorábbi, teljes munkaként fennmaradt változataként a hadakozó fejedelemségek időszakában (i.e. 475-221) élt Gui Guzi 鬼轂子 sorscsillagait említhetjük meg. Ezek meghatározása a születés évén és óráján alapult; a nap és a hónap nem képezte az elemzés tárgyát.
Az első évezredben Sorsszámítás (算命 Suan Ming) néven volt ismert egy teljes körű elemzési módszer, amely figyelembe vette az évet, a hónapot, a napot és az órát is. Legjelentősebb képviselője az i.sz. IX. században élt Li Xu Zhong 李虚中 metafizikus volt. Az ő gyakorlatában a születés évén és a fogamzás idején volt a hangsúly, ezek határozták meg a személyt magát. Ő volt az első, aki a yin és yang elvek alapján másképp számolta a szerencsés és balszerencsés időszakokat férfiaknál, mint a nőknél. Elméleteit a Li Xu Zhong Sorskönyve (李虚中命書 Li Xu Zhong Ming Shu) címen foglalta össze.
Később, a X. században élt Xu Ziping 徐子平 nagymester felismerte a születés napjának jelentőségét az egyén sorsát illetően, az elemzés középpontjába helyezte. Új megközelítésével magyarázatot talált számos vitatott kérdésre, bizonyos elemek háttérbe szorultak, s az alapelvek nagyobb hangsúlyt kaptak. Rájött, hogy a szoláris naptár szolgálhat csak alapul a pontos számításokhoz, vagyis az Négy Pillér számításokhoz használt évkezdő időpont nem a holdújév, hanem a Li Chun (立春 Tavasz Beköszönte) nevű évszakosztó pont. A módszer ma ismert formája főként az ő tapasztalatait tükrözi, de bizonyos tekintetben továbbfejlődött Ming-kori (1368–1644) és Qing-kori (1644–1912) tudósok munkái által.

A legjelentősebb művek a témában:

• Yuan Hai Zi Ping (淵海子平 Zi Ping mélységes tengere), szerzője a Ming-kori Xu Dasheng
• Shen Feng Tong Kao (神峰通考 Szellemi csúcsok átfogó vizsgálata)
• San Ming Tong Hui (三命通會 Három sors összefonódása); szerzője a Ming-kori Wan Min Ying (明萬民英, felvett nevén: Wan Yu Wu 萬育吾)
• Di Tian Sui (滴天髓 Csepp az Ég velejéből)
• Ming Li Yue Yan (命理約言 Sorselemzés egyszerű szavakkal)
• Zi Ping Zhen Quan (子平真詮 Zi Ping valódi magyarázata), szerzője a Qing-kori Shen Xiao Zhang 沈孝瞻

Az ősi kínaiak először tisztán lunáris alapokon, azaz a Hold ciklikus változásai szerint alkották meg időszámítási rendszerüket, amely hasznosnak bizonyult a földművesek számára, de folyamatos helyesbítésekre szorult. Később finomították, a Nap mozgását is figyelembe vették és összekapcsolták a holdhónapokkal – így egy ún. luniszoláris naptár jött létre. A Shang-kor derekától (kb. i.e. 1350) kezdve alkalmazták az Égi ciklusok (天元 Tian Yuan) és Földi ciklusok (地元 Di Yuan) rendszerét, amely a qi állapotváltozását jellemezte a yin-yang elv és az öt változó állapot alapján.

Az év, hónap, nap és óra időegységeit pillérekkel jelölték, amelyek egy fa képét idézik. Alsó részükről az alapokat és a felszín alatti változásokat (gyökereket) olvashatjuk le a Földi Törzsek (地支 Di Zhi, szó szerint: „Földi Támasz”) képében, a felső részüket elemezve pedig a felszínen zajló, tettekben megnyilvánuló változásokról tájékozódhatunk Égi Ágak (天幹 Tian Gan, szó szerint: „Égi Cselekvő”) formájában. Négy Ág-Törzs jelpárral, tehát összesen nyolc jellel ki lehetett fejezni egy adott időpontban lezajló történés tulajdonságait. Ezek egy-egy pillért alkotnak – innen ered a módszer Si Zhu (四柱 négy pillér), illetve Ba Zi (八字 nyolc jel) elnevezése.

Az öt változó állapot meglehetősen összetett kapcsolatát megjelenítő 12 Földi Törzset egyszerűbben tizenkét állatként szokás emlegetni. Ezek a nyugati asztrológia zodiákusától eltérően nem konkrét csillagképek, hanem születési képmások (生肖 sheng xiao), amelyek az adott állat jellegzetes tulajdonságait és az állathoz kapcsolódó elvont fogalmakat szemléltetik. A Földi Törzsek első tagja a legősibb írásemlékek alapján mindig is a Patkány képével ábrázolt 子 Zi volt. Az ősi kínaiak a Föld tengely körüli forgása alapján egy napot 12 kisebb időszakra (時辰 shi chen) osztottak fel, amelyeket az egyszerűség kedvéért óráknak szokás fordítani, de nem árt észben tartani, hogy ezek időtartama valójában kétórás. A Tang-korban még a Zi óra (23:00-1:00) kezdetét tekintették a nap kezdetének, ám Xu Ziping megállapította, hogy valójában az első fele az előző naphoz, a második fele az új naphoz tartozik – gyakorlatilag az éjfélt vette a nap kezdetének.

A 10 Égi Ág a qi égi ciklusát mutatja be, az egyes állomásokat a fordításokban rendszerint yin vagy yang jelzővel és az öt változó állapot (fa, tűz, föld, fém, víz) egyikével jelölik. Az Égi Ágaknak a Földi Törzsek adnak támaszt és gyökeret. Az első a 甲 Jia (yang fa), őt követi a 乙 Yi (yin fa); majd a 丙 Bing (yang tűz), 丁 Ding (yin tűz) stb. Ha tehát valakit megkérdezünk Kínában, mikor született, akkor valószínűleg valami olyasmit hallunk, hogy a Yang Víz Kutya évének Yin Tűz Kígyó havának Yin Fa Disznó napján látta meg a napvilágot.

Mit is jelent ez a módszer a gyakorlatban?

Nagy téveszme, hogy az asztrológia babona, vagy olyan emberi tényezőkön túlmutató rendszer, ami már nem érthető meg. A Négy Pillér egy teljesen logikus, nyomon követhető rendszer. Az újságcikkek és könyvek valóban sugallhatják a babona bűvkörét, de ha jól nagyító alá vesszük ezeket a műveket máris szembeszökő, hogy csak a születési évekkel dolgoznak. Egyértelmű, hogy az azonos kínai évben született emberek mindegyikének nem lehet ugyanaz a sorsa. Iránymutatónak figyelemre méltó az év pillére, de az egyén sorsára vonatkozó részletek csak a teljes képlet kiértékelésével tárulnak fel. Életünk során jobb s rosszabb tapasztalatokat élünk át, amelyek folyamatosan alakítják személyiségünket – ezt képviselik az ún. szerencsepillérek. A változások a Négy Pillér képlete alapján előre feltárhatók, így időben fel tudunk készülni a ránk váró nehézségekre, illetve a kedvező időszakok meglovaglására.

Kínában a sikeres emberek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy „jó időben, jó helyen” legyenek. Vagyis az egyén számára a megfelelő időpontban a megfelelő helyen igyekeznek cselekedni. Ha azt vesszük alapul, hogy a születésünk pillanata egész életünket befolyásolja, akkor ugyanez a helyzet az életünk fontos eseményeinek kezdetével. A Négy Pillér segítségével megszervezhetjük életünket, kedvező irányba terelhetjük azt. Ez túlmutat azon az egyszerű tényen, hogy alaposan megismerhetjük önmagunkat. Rájöhetünk arra, hogy minden, ami velünk történik, annak mi magunk vagyunk az oka, hiszen minden a mi döntéseink sorozata. Az időben változó események nem mások, mint lehetőségek, amelyeket döntéseinkkel alakítottunk. Láthatóvá válik azonban az is, hogy mikor minek jött el az ideje – egy kedvezőtlen időszakban miért nem lehet annyira sikeres egy befektetés vagy egy vállalkozásunk, mint amikor az időszerűsége is tetteinket támogatja. Az is láthatóvá válhat, hogy mikor adódik olyan időszak az életünkben, amikor a felgyülemlett gondjainkat rendbe rakhatjuk, terheinktől megszabadulhatunk.
A Négy Pillér lehetőséget nyújt jövőnk megtervezésére, így a megfelelő időben kezdhetünk neki fontosabb feladatainknak, a kedvezőtlen időszakokban pedig felkészülhetünk, erőt gyűjthetünk a kedvező időszakok kihasználására.