Jiang Pingjie Dahong 蔣平階大鴻 nagymester

Jiang Pingjie – eredeti nevén Zhang Zezeng 張澤鎮, felvett nevén Jiang Dahong 蔣大鴻 – a Ming-kor (1368–1644) végén született, 1620 körül Jiangsu tartományában. Szüleit igen fiatal korában elveszítette, azután az egész életét a természet fengshui elvek szerinti tanulmányozásának szentelte. Éjt-nappallá téve kutatta a kedvező qi összegyülemlésére alkalmas helyeket (ún. sárkányvackokat), a talaj minősége, a vizek áramlása és a hegyek vonulata alapján vizsgálta a föld mélyén végigfutó és a felszínen megnyilatkozó qi mintázatait. Rengeteget utazott, híres sírokat és nagy folyókat elemzett taoista mesterei tanításai alapján. Évtizednyi kemény és odaadó munka meghozta a gyümölcsét – idővel képes volt érzékelni a táj és a terepformák mögött meghúzódó rejtett valóságot. Több költeményt is írt tapasztalatairól. Ám úgy érezte, ezzel még nem nyert betekintést a teljes igazságba, az Idő és Tér (Xuan Kong) titkába, a Mennyek működése még nem tárult fel előtte.

Alaposan kutatni kezdte hát a régi, jobbára elfeledett mesterek – például Huang Shi Gong, Qing Wu, Yang yunsong, Mu Jiang – elméleteit, az ősi klasszikusokat. Tudásának velejét már önállóan, személyes mester nélkül, pusztán e könyvek megértésével sajátította el. Törekvéseit siker koronázta, bár rájött, hogy a fengshui mély igazságait nem könnyű megérteni és a megszokott módon oktatni. Felismerte, hogy folyamatosan tartania kell magát a Mennyek szabályaihoz, erényeihez, különben balsors kíséri életét. Tartózkodott hát az elhamarkodott véleményektől, a tanítványai kérdéseire rendszerint elutasította a válaszadást, mondván, hogy „a Mennyek működésének titkát nem szabad kiszivárogtatni” 天機不可泄漏. A végső válaszok megtalálását tehát a japán zen-mesterekhez hasonlóan a tanítványra bízta, meglátásait csak az arra érdemes szűk körrel osztotta meg, s műveit is jelképekbe burkoltan fogalmazta meg. Homályos utalásai, szigorú elvei miatt sokan bírálták, többen félre is értették mondanivalóját és tévútra tértek. Leghíresebb tanítványa Jiang Yao 姜垚 – más néven Jiang Rugao 姜汝皋 – volt, aki mestere felügyelete alatt kommentárokat fűzött az Elmélyedés a Zöld Tarisznya klasszikusában című ősi tanulmányhoz. A XIX. századi Shen Zhureng ugyan személyesen már nem tanulhatott tőle, de könyveiből megértette a Xuan Kong titkát, maga is elismert mesterré vált. Az ő munkája nyomán ismerjük a róla elnevezett Jiang Pan iránytű működését, valamint Jiang Dahong mester és Jiang Yao kapcsolatát.

A négygyűrűs Jiang Pan iránytű rajza Shen mester Xuan Kong tanulmányából

Az Mennyek működését tükröző időbeli változásokra nagy hangsúlyt fektető Három Korszak Iskola, azon belül a Xuan Kong irányzat megalapítójának tartják, bár ez utóbbi alapelveit már jóval régebben lefektették, ő csupán újra rájuk talált és ezzel egy egységes, átfogó rendszert adhatott át tanítványainak. Életműve a Xuan Kong irányzat legfontosabb alapművének tekintett Di Li Bian Zheng (地理辨正 A földtudomány megkülönböztető igazsága), amelyben az ősi klasszikusokat – Zöld Tarisznya klasszikusa, Mennyei Jáde klasszikusa, Elmélyedés a Zöld Tarisznya klasszikusában, Előszó a Zöld Tarisznya klasszikusához, Minden Mennyek Ragyogó Kincsének klasszikusa – foglalta össze és látta el részletes, bár nehezen értelmezhető kommentárokkal. Önálló munkái közül a leglényegesebbek:
  • Di Li Bian Zheng Bu Yi (地理辨正補義 Segédelvek a "Földtudomány megkülönböztető igazságához")
  • Gu Jing Ge (古鏡歌 Ősi Tükör Dala)
  • Shui Long Jing (水龍經 Vízsárkány klasszikusa)
  • Tian Yuan Wu Ge (天元五歌 Mennyei Forrás Öt Dala)
  • Tian Yuan Yu Yi (天元餘義 Mennyei Forráson Túli Igazság)
  • Yang Zhai Zhi Nan (陽宅指南 Útmutató a Yang-lakhelyekhez)
  • Xuan Kong Mi Zhi (玄空秘旨 Az Idő és Tér titkainak bölcsessége)
  • Ba Zhai Tian Yuan Fu (八宅天元賦 Költemény a Nyolc Ház Mennyei Forrásáról)
  • Yang Zhai Tian Yuan Fu (陽宅天元賦 Költemény a Yang-lakhelyek Mennyei Forrásáról)
  • Yang Zhai Zhi Nan (陽宅指南 Iránytű a Yang-lakhelyekhez)
  • Zi Zi Jin (字字金 Minden szava arany)



Felhasznált források: